Sokan esnek abba a hibába, hogy az őszinteséget nem tudják megkülönböztetni a kitárulkozástól. Őszintének, hitelesnek lenni nem azt jelenti, hogy a kávézóban a felszolgálóval megosztod a legmélyebb problémáidat. Ha így teszel, egyértelmű, hogy a hétköznapi csevegés és a hozzád közel állókkal való mélyebb beszélgetés között nem ismered a különbséget. De mint minden problémára, erre is megvan a megoldás.
A következőkben ezt a témát járjuk körbe.

1. Szorongás

Egyesek rendkívül beszédessé válnak, mikor szoronganak. Így próbálnak normálisnak tűnni mások szemében. De mikor valaki stressztől vezérelve kezd beszélni, nem tudja kontrollálni, hogy mit mond és milyen sokáig beszél. Vannak, akik különböző eseményeken zavarban érzik magukat és úgy gondolják, csak akkor tudnak beilleszkedni a társaságba, ha beszélnek az életükről. Ennek pedig könnyen lehet az a vége, hogy olyan személyes információkat fednek fel, amelyektől mások már kellemetlenül érzik magukat.

2. Magány vagy az intimitás létrehozására tett erőfeszítés

Az emberek sokszor próbálják meggyőzni magukat, hogy nem is magányosak, ahelyett, hogy keresnének maguknak társat, barátot. Mikor végre találkoznak valakivel, kontrollálatlanul rázúdítanak mindent. Olyan nagy az igényük arra, hogy mindent megosszanak magukról, hogy ezzel másokat hoznak zavarba.

Előfordulhat, hogy így próbálnak szoros kötelékeket kialakítani. De túl gyorsan haladnak előre a kapcsolatokban, amivel nem közelebb hozzák magukhoz az embereket, hanem eltaszítják őket. Lehetetlen siettetni olyasmit, aminek idő kell a kialakulásához.

3. Határok hiánya

Minden kapcsolatban szükség van határok felállítására. Sokszor előfordul, hogy egyesek nem látják ezeket a határokat, vagy nem képesek értelmezni a jelzéseket, amiket a másik fél ezzel kapcsolatban küld feléjük. A nonverbális kommunikáció gyakran erősebb a verbálisnál, de azok, akik hajlamosak túl sokat megosztani magukról, ezt rendszerint nem veszik észre. Ezért mondanak túl sokat, amire a másik fél nem is tudja, hogyan reagáljon.

4. Közösségi média extrém mennyiségben

Sokkoló, de a 18-35 év közötti felhasználók 40%-a már legalább egyszer megbánta, hogy túl személyes dolgot posztolt. Kétségtelen, hogy az emberek hajlamosak túl sokat elárulni magukról a közösségi oldalakon, legyen szó jó vagy rossz dolgokról. Sokan előbb posztolják ki, ha történik velük valami, mint hogy a családjukkal vagy a barátaikkal tudatnák. Ennek pedig komoly következményei lehetnek, hiszen nem tudhatod, ki olvassa majd el és hogyan fogja felhasználni.

Így derítheted ki, hogy te hajlamos vagy-e többet mondani a kelleténél.

  • Túl gyorsan akarsz szoros kapcsolatot másokkal. Legyen az barátság vagy szerelem, minden kapcsolatnak időre van szüksége, hogy fejlődhessen. Ha sürgeted, már az elején túl személyes dolgokat fogsz megosztani magadról. Te így szeretnél közelebb kerülni, de csak eltaszítod a másikat.
  • Éhezel a szimpátiára. Sok ember nem azért beszél a személyes problémáiról, hogy megkönnyebbüljön, hanem hogy sajnálatot váltson ki másokból. Az együttérzés az egyik legjobb fajta figyelem, amit csak kaphatsz.
  • A közösségi média a lételemed. Nincs abban semmi rossz, ha megosztasz magadról néhány dolgot, de az már ártalmas lehet, ha nagyon a részletekbe bocsátkozol. Például kielemzed az érzéseidet vagy a párkapcsolatodat, esetleg a gyereked életének minden mozzanatát megosztod.
  • Később megbánod. Ha így érzel, az azt jelenti, hogy megértetted, hogy túl sok információt osztottál meg másokkal. Lehet, hogy csak ideges voltál vagy szorongtál valami miatt, hiszen ezek is vezethetnek ahhoz, hogy többet mondasz a kelleténél.

Így szokj le róla.

  • Először ismerd fel a problémát. A tudatos jelenlét gyakorlásával leáshatsz a probléma gyökeréig, ami miatt túl sokat beszélsz a gondjaidról. A saját érzéseiddel kell tisztában lenned, mielőtt kezelhetnéd ezt a problémát.
  • Azért teszed, hogy több figyelmet szerezz? Rengeteg önsegítő könyv van, amelynek segítségével felismerheted, hogy helyén van-e az önbecsülésed. Talán ebből adódnak a problémáid, és ezért vágysz másoktól figyelemre, együttérzésre.
  • Fordulj terapeutához. A gondod talán mélyebben gyökerezik és komolyabb, mint amilyennek hiszed. Egy terapeuta segítségével beazonosíthatod és túljuthatsz rajta. Talán egy múltbeli dologról van szó, amire nem is gondolnál.
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét