2019 nyarán egy kutatócsoport kísérletet végzett az oroszországi Szaratovban. A játszótéren játszó, 3-12 éves gyerekekhez küldtek oda a gyerekek számára ismeretlen embereket, hogy próbálják meg elcsalni őket magukkal. A kísérlet természetesen a szülők engedélyével zajlott. A résztvevő 17 gyerekből 15 hitt az idegennek, csak a 2-6 éves gyerekek mondtak nemet arra az ajánlatra, hogy elhagyják a játszóteret.
Csak Nagy-Britanniában évente félmillió gyermek tűnik el. Ez több, mint Izland teljes népessége. Az okokról beszélni kell!
Hogyan csalnak el gyerekeket népes játszóterekről
A kísérletek egyik legfélelmetesebb felismerése az volt, hogy az idegeneknek úgy sikerült elcsalniuk a gyerekeket magukkal, hogy a körülöttük lévő emberek közben teljesen közömbösek maradtak. A kísérleteket olyan játszótereken végezték, ahol sok ember volt, de egyetlen felnőtt sem vette észre, hogy mi történik.
A “gyerekrablók” olyan mondatokat használtak, melyek közismertek, és ha halljuk őket, érdemes odafigyelnünk a beszélgetésre:
- “Vegyek neked cukorkát?”
- “Megetetjük a galambokat?”
- “Ott szaladgálnak a mókusok, megnézzük őket?”
- “Az apukád megkért, hogy vigyelek el hozzá. Menjünk!”
Az egyik leghatékonyabb módszer, hogy arra hivatkoznak, kiskutyáknak vagy kiscicáknak van szükségük segítségre. Az idegenek sokszor tűzoltónak, rendőrnek, orvosnak adják ki magukat.
Motivációjuk többféle lehet: általában ártani akarnak a gyereknek vagy ellopni és hosszú időn át maguknál tartani. Ez a történet mindkét esetben végződhet rosszul, de vannak olyan esetek, hogy a kiskorukban elrabolt gyerekek akár 10 év múltán, de megszöknek fogvatartóiktól és hazatérnek.
Az egyik legritkább motiváció, hogy azért rabolnak gyereket, hogy aztán örökbe adják. Az új szülőknek fogalmuk sincs arról, hogy a gyerek honnan került hozzájuk. Ennek az “üzletágnak” van egy speciális területe, a születés előtti lopás. Ebben az esetben embriókat lopnak. Ezek a bűncselekmények jogilag egyenértékűek az élő gyermek elrablásával.
Még az idősebb gyerekek is hajlandóak elmenni egy idegennel
Hogy egy gyermek elmenjen egy idegennel, annak az esélye akkor a legnagyobb, ha egy nő vagy egy tinédzser próbálja elcsalni. Valahol tudat alatt mindenki egy félelmetes külsejű férfinak képzeli a gyerekrablót, aki magas, dühös és rosszindulatú. A gyerekeknek éppen ezért el kell magyarázni, hogy a való életben akár egy idős néni vagy egy fiatal lány is lehet rossz ember.
A résztvevő gyerekektől a kísérlet végén megkérdezték, hogy miért mentek el az idegennel. A válaszok különbözőek voltak:
- “Mert a néni azt mondta, hogy menjek vele.”
- “Mert tudtam, hogy csak kísérlet!”
- “Mert azt hittem, az anyukámhoz visz.”
A helyzet pedig még rémisztőbb annak tudatában, hogy a gyerekek pontosan tudták, hogy baj lehet belőle, ha egy idegennel elmennek. Mindegyiket többször is figyelmeztették a szülei, de úgy néz ki, teljesen hasztalanul.
A gyerekkel meg kell értetni, hogy az idegenek miért lehetnek veszélyesek. Hiszen a boltos néni, a szomszéd vagy a játszótéren lévő anyukák szintén idegenek számukra. A “ne állj szóba idegenekkel” szabályt ezért lehetetlen betartatni.
A probléma egyik megoldása lehet, ha a szülők önkéntesen őrséget hoznak létre, és a játszóterek körül sétálva felügyelik a gyerekeket.
Ami szintén segíthet, ha rendszeresen “vizsgáztatják” a gyerekeket: megkérdezik őket arról, mit tennének bizonyos helyzetekben. Soha nem lehet tudni, talán ez az életét menti meg valamelyiküknek, ahogyan az megtörtént két amerikai gyerekkel, egy 8 és egy 10 évessel 2019 nyarán. A testvérek az autóban ülve vártak a nagymamájukra, mikor egy fiatal férfi bepattant hozzájuk az autóba a volán mögé. A 8 éves fiú azonnal reagálni tudott, kinyitotta az ajtót és kiugrott, majd megfogta a húga kezét, és segített neki kiszállni az autóból. A bűnözőt utána nagyon gyorsan elfogták.
Mi gátolja meg a gyerekeket abban, hogy elszaladjanak?
Egy másik felismerés, ami aggodalomra ad okot, hogy a gyerekek, mikor rájöttek arra, hogy semmilyen mókus nincs a közelben, akkor sem futottak el. Mikor pedig a szüleik megkérdezték, hogy miért, csak homályosan olyasmi választ fogalmaztak meg, hogy szégyelltek volna sikítozni vagy segítséget kérni.
Az a tanács tehát, hogy “sikíts, ha bajban vagy”, úgy néz ki, a gyerekeknek semmit sem jelent. Ezernyi kérdés merül fel bennük: Mit kiabáljak? Mennyire hangosan? Mi van, ha senki nem hall meg? Mi van, ha hallanak, de senki nem segít? Az egyik megoldás lehet, ha együtt gyakoroljuk a sikítást, kiabálást. Pl.: Segítség! Nem ismerem ezt az embert! Hagyjon békén! Ez a gyakorlat arra is nagyon jó, hogy a gyerek levetkőzze az esetleges szégyenérzetet.
A szégyen mellett a gyerekek attól is tartanak, hogy butának gondolják őket. A gyerekek így gondolkodnak: “Mi van, ha nem is akar bántani, de én elkezdek kiabálni? Mindenki hülyének fog nézni és kinevetnek.” Egy másik fontos tényező, hogy a gyerekekben az rögzül, hogy engedelmeskedniük kell a felnőtteknek, függetlenül attól, hogy mire kérik őket.
Szakértők javaslatai eltűnt gyermekek kereséséhez:
- Soha ne tegyél a nevével ellátott címkét a gyerek ruhájára, holmijára. A gyerekek hajlamosabbak hinni azoknak, akik a nevükön szólítják őket.
- Ha a gyerek egy nagy bevásárlóközpontban tűnik el, keressen egy ott dolgozó embert. Ne menjen ki egyedül a parkolóba, hogy megpróbálja megkeresni a szülőket. (A statisztikák szerint a legtöbb gyerek a parkolókban tűnik el.)
- Arra az esetre, ha már elrabolták, a gyereknek tudnia kell, hogyan jelezzen a környezetének, hogy bajban van. 2007-ben egy gyerekrabló repülőn vitt el egy kamaszkorú lányt. A lány a wc-ben hagyott egy cetlit, hogy bajban van. Amikor a repülő leszállt, a rendőrök már ott várták a gyerekrablót.
- Annak ellenére, hogy manapság nagyon népszerű, a tinédzsereknek nem ajánlott autót stoppolni.
- A nyilvános helyek, nyilvános wc-k különösen veszélyesek. Ne engedd, hogy a kisgyerek egyedül menjen el a mosdóba. Kísérd el és várd is meg.