Az egyik legnagyobb aggodalom egy szülő számára, hogy képes lesz-e tiszteletre nevelni a gyermekét. Mikor találkozik valakivel, köszönjön, használja a “kérem” és “köszönöm” szavakat, és tartsa tiszteletben az időseket is. De a formaságok mennyire fontosak a szülők irányába? A legtöbb szülő azt szereti, ha a gyerek anyának, apának szólítja, de vannak, akik megengedik, hogy a keresztnevükön szólítsa őket.
A következő cikk az e mögött rejlő viselkedést boncolgatja.

A mai gyerekeknek más az értékrendjük és másként gondolkodnak.

Mostanában nagy generációs szakadékot fedezhetsz fel az idősebbek tiszteletével kapcsolatban. A tiszteletre még mindig a szülők vagy a kultúra tanítja meg a gyerekeket, ám az idők során a külső tényezők sokat változtak.

Még most is tisztelik az idősebbeket, csak másként. A gyerekek ma már nem tartanak távolságot az idősektől, közvetlenül beszélgetnek velük, elmondják a véleményüket, párbeszédet folytatnak és szocializálódnak velük, ez pedig korábban nem volt általános. Úgy érzik, tiszteletet kifejezni nem csak szavakkal, de tettekkel is lehet.

Inkább barát, mintsem szülő.

Egyes gyerekek azért szólítják a szüleiket a keresztnevükön, mert kevésbé formális kapcsolatot szeretnének velük kialakítani. Mivel a közeli barátaikat, akikkel mindent megosztanak, a nevükön szólítják, számukra a barátsághoz jobban hasonlító kapcsolat kialakításának első lépcsőfoka, hogy a szüleiket is a nevükön hívják.

Csak minket utánoznak.

Anya és apa helyett a gyerek a keresztnevükön szólíthatja a szüleit azért is, mert otthon ezt hallja. Hallja, hogy a szülei és más felnőttek egymást a nevükön szólítják, és ezt akarja leutánozni.

Próbálja jelezni, hogy figyel arra, ami körülötte történik. Ha a férjedet/feleségedet gyakran szólítod a nevén a gyerek előtt, azzal arra készteted őt, hogy ugyanígy tegyen.

Próbálnak felnőttesen viselkedni.

Ez hasonló az utánzáshoz, a gyerekek gyakran csinálják. Látják, hogy mások a keresztnevükön szólítják egymást, úgy gondolják, ez felnőttes viselkedés, ami által ők is olyanná válhatnak, mint bálványozott szüleik. Mindent elkövetnek, hogy mihamarabb felnőtté váljanak, és számukra a szülők keresztnéven való szólítása is hozzátartozik ehhez.

Egyes szülők ezt kifejezetten szeretik.

Mikor te gyerek voltál, valószínűleg tabunak számított a szüleidet a keresztnevükön szólítani. Pedig vannak, akiknek ez kifejezetten tetszik. Nekik általában valamilyen nehézségük van az anyasággal, apasággal, ezért örülnek, ha az “anya” és “apa” szavakat, minél kevesebbszer hallják. Úgy érzik, ezzel kiszabadulnak a nyomás alól, hogy tökéletes szülőknek kell lenniük.

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here