A szülés azért fájdalmas, mert az evolúció során megváltozott a testünk. Az ember valójában 6 millió év alatt alakult olyanná, amilyen most. Az eközben bekövetkező változások nem tettek minket tökéletessé, a testünkön van néhány furcsaság, amit észre sem veszünk.
Eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen lenne, ha a testrészeink mérnöki precizitással lennének megtervezve.

1. Medencecsont

Az újszülötteknek nagy a fejük, de a medencénk szűk. Ez azt jelenti, hogy nagyon kis hely van a baba fejének arra, hogy bejusson a szülőcsatornába, ettől annyira fájdalmas a szülés.

Megoldás: Hogy kevésbé legyen fájdalmas, jóval szélesebb kellene hogy legyen a medencecsontunk. Ettől viszont a csípőnk is szélesebb lenne, azaz nehezebben tudnánk járni. Egy másik megoldás lehetne, ha a babák a köldökön keresztül jönnének világra.

2. Férfiak mellbimbója

A férfiak mellbimbója teljesen haszontalan dolog a testen. De a mögötte lévő kis szövetben ki tud alakulni a mellrák. A férfiak mellbimbója annak az időszaknak a maradványa, mikor az anyaméhben még nem dőlt el, hogy fiú vagy lány lesz belőlük. A mellbimbók a baba nemének kialakulása előtt jönnek létre.

Megoldás: Hogy a férfiak mellbimbó nélkül születhessenek, ennek fordítva kellene lennie. Tehát előbb kellene eldőlnie a baba nemének, minthogy a mellbimbó kialakulna.

3. Szemek

Ha nem is vesszük észre, akkor is vannak vakfoltjaink. Ennek oka, hogy a retina előtt elhelyezkedő idegrostok blokkolják a fényt. Mindkét szem együttes munkájára van szükség ahhoz, hogy tisztán lássunk.

Megoldás: Olyan szemekre lenne szükségünk, mint amilyen a polipoknak van, hiszen nekik nincsenek vakfoltjaik.

4. Gerinc

A kutatások szerint a legtöbb ember által tapasztalt gerincfájdalomnak evolúciós okai vannak. Mikor négykézláb jártunk, a gerincünk görbülete tökéletes volt. Biztosította a szerveink kényelmes elhelyezkedését, nem helyezett nyomást a hátunkra.

Mivel most már két lábon járunk, a gerinc kénytelen úgy görbülni, hogy támasztást nyújtson és helyet adjon a szerveinknek.

Megoldás: Hogy ne fájjon többé a hátunk, újra négykézláb kellene járnunk.

5. Lábak és lábfejek

Túl sok csont (26) van a lábfejünkben, ezért hajlamos annyira a sérülésre és a fájdalomra. Ennek az az oka, hogy az őseink a lábfejükkel kapaszkodtak az ágakba. Erre viszont már egyáltalán nincs szükségünk.

Megoldás: Olyan lábunk kellene hogy legyen, mint a struccé, mert abban kevesebb csont van. A strucc nem a térdét, hanem inkább a bokaízületeit használja, ezért kevésbé hajlamos a lábsérülésre és gyorsabban tud futni.

6. Torok

Könnyen meg tudunk fulladni, mert csak egy kis szövetdarab fedi a légcsövünket. Mikor nyelünk, ez a szövetdarab (a gégefedő) elzárja a légcsövet, hogy az étel a nyelőcsőbe jusson és a gyomorba érjen. Fulladás akkor történik, mikor a gégefedő nem reagál időben.

Megoldás: Fel kellene adnunk a beszédet, hiszen ha nem lenne gégefedő, nem kellene attól tartanunk, hogy evés közben megfulladunk.

7. Fogak

Az embereknek (ahogyan a legtöbb emlősnek) vannak tej- és maradandó fogaik. De ha belegondolsz, hogy a fogaink mennyire sérülékenyek és mennyi pénzt költünk rájuk, nem nehéz arra jutni, hogy bizony nem tökéletesek.

Konkrét célokra használt fogakra lenne szükségünk. Régen a szemfogat a hús, az őrlőfogakat a növények megrágására használtuk. Azonban ha nőne egy újabb fogsorunk, az igen fájdalmas volna.

Megoldás: Talán az lenne a legjobb, ha a kenguruéhoz hasonló fogaink lennének. Mikor a fogai elkopnak, kipotyognak, a hátul lévő fogaik meg előre vándorolnak.

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer és a NJD fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here