A petesejt és a hímivarsejt egyesülnek, megtörténik a megtermékenyülés. De a dolog nem ennyire egyszerű. Ugyanis a nők szabad választáshoz való joga ez esetben főszerephez jut. Pontosabban a petesejtek azok, amik szabadon választhatnak maguknak hímivarsejtet. A kutatók szerint a petesejtek inkább párbeszédet folytatnak a hímivarsejttel, mintsem csak magukba zárják, tehát a megtermékenyülés valójában nem hódítás a hímivarsejt részéről, hanem egy tisztességes verseny. Azt is bebizonyították, hogy a petesejtek jobban vonzanak bizonyos hímivarsejteket.
A közhiedelem: Hímivarsejtek versenye
Minden gyermeket tervező pár fejében az a kép él, hogy a hímivarsejtek versengenek azért, hogy melyikük éri el előbb a petesejtet. De kezdjük az elején! Minden hímivarsejt készen áll és a petesejt is a lehető legegészségesebb. És itt kezdődik a verseny! Ahogyan az iskolában is tanultuk, hímivarsejtek milliói veszik az irányt egyetlen petesejt felé. Mikor X találkozik X-szel, lány születik, mikor X találkozik Y-nal, fiú lesz belőle.
De most lássuk, mi az, amit nem tanultunk az iskolában!
A petesejtek játsszák a domináns szerepet, választanak maguknak hímivarsejtet
Versenyről szó sincs, hiszen a győztes már előre ki van választva. A petesejt már kiválasztotta, hogy milyen típusú hímivarsejtet enged be magába.
Amint arra a kutatók rájöttek, a petesejt nem engedelmes és nem irányítható, a reprodukciós folyamatnak pedig egyértelműen ő a főszereplője. Míg a közhiedelem szerint a hímivarsejtek versenyének győztese nyeri el a jogot a petesejtbe való belépésre, valójában egészen más történik.
A petesejt segíthet és ellökhet magától egyes hímivarsejteket. Sejtszinten végez bonyolult szelekciót. Furcsa, de igaz, hogy ezt a folyamatot egészen a közelmúltig teljesen rosszul értelmezték.
Mendel törvényének megcáfolása
Mendel nevéhez fűződik a szegregáció törvénye. E szabály szerint az adott tulajdonságért felelős két örökletes faktor, azaz egy gén allélpárjának két tagja elválik egymástól (szegregál) az ivarsejtképzés során. Ezt azonban a friss tanulmányok megcáfolták.
Két különálló kísérletet hajtottak végre, melyekkel az volt a cél, hogy a Mendel-szabályok alapján előre kiszámítható arányban állítsanak elő génkombinációkat. Ezt azonban nem tudták elérni.
Az első kísérlet során nőstény egerekbe egy normál és egy mutáns gént ültettek, ami növelte a hererák kockázatát. A hím egerekben kizárólag normál gének voltak. Az eredmény megfelelt a Mendel-szabályoknak.
A második kísérletben megfordították az előzőeket: a hím egerekbe ültettek mutáns rákos gént, míg a nőstény egerekben csakis normál gének voltak. A kutatók megdöbbenve látták, hogy az újszülött egerek csupán 27%-ánál érvényesült a mutáns verzió, miközben arra számítottak, hogy ez az arány 75% lesz.
A DND1 gén normál és mutáns verziói az anyában és az apában teljesen kiszámíthatatlanok voltak. Ebből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a megtermékenyülés egyáltalán nem véletlenszerű folyamat, és bizonyították egy olyan mechanizmus létezését, ami lehetővé teszi a petesejt számára, hogy a normálisat válassza a mutáns gén helyett. Ezt “genetikailag elfogult megtermékenyülésnek” nevezik.
Mit is jelent ez?
A kutatók szerint az egyik lehetséges magyarázat, hogy a hímivarsejt és a petesejt közti vonzódás nagyban múlik a folsav molekulán. A B-vitamin vagy folsav anyagcseréje más a petesejtben és más a hímivarsejtben. Ezek a változások pedig döntő tényezők lehetnek a petesejt és hímivarsejt közti kommunikációban, egymáshoz való vonzódásában.