Mindannyian éreztük már, hogy egyszerre tudnánk sírni és nevetni. Ezek a pillanatok beleivódnak az emlékezetünkbe, nyomot hagynak bennünk. Felix Gretarsson életét úgy lehetett megmenteni, hogy mindkét karját és a vállait is amputálták. Az orvosok azt mondták, lehetetlen donort találni. De egy telefonhívás teljesen megváltoztatta az életét.
A szeretet és a remény olyan erőt képesek adni, amely átlendíthet bármilyen akadályon. Ismerd meg ennek a férfinek a történetét, aki rengeteg hullámvölgyet élt meg.

Minden a nehéz időkkel kezdődött, amik már fiatal korában megtanították Felixet a felelősségvállalásra.

Felix, az izlandi villanyszerelő 25 évesen, 1998-ban vesztette el mindkét karját áramütés miatt. Nős volt, egy 3 hónapos és egy 4 éves kislány apukája. Egy fitt, életerős férfiből hirtelen kiszolgáltatott és segítségre szoruló ember lett: “Még a lányaimat sem tudtam felvenni. Nem tudtam önállóan enni, sem a szükségleteimet elvégezni.”

Felesége folyamatosan bizonyítja, hogy még mindig megállíthatatlan, és most sem létezik számára lehetetlen.

Felix szerencsés, hogy támogató család és barátok állnak mellette. Azonban mikor látták, hogy tönkreteszi magát, megrémültek. Májtranszplantációra volt szüksége, de az akkori életmódja miatt erre nem volt jogosult. Akkor jött rá, hogy tulajdonképpen nem is a sérülése a legnagyobb probléma, hanem az, hogy képtelen elfogadni ezt a tragédiát. Ez volt az a pont, ami után minden megváltozott.

Miután 1 évig nem fogyasztott alkoholt, 2001-ben sor került az átültetésre. Sajnos kudarccal végződött, ezért később, de még ugyanabban az évben egy újabb májátültetésen esett át.

Ezek a karok és vállak nagyjából annyit nyomnak, mint egy madár két szárnya. Felix már tud integetni.

“Az első benyomásaim furcsák voltak. Úgy éreztem, mintha két kamion parkolna a vállaimon. Ezt követően gyorsan hozzászoktam a karjaimhoz, és a sajátomnak tekintettem őket. Idővel egyre jobban megszoktam. A színük már ugyanolyan, mint a testemé, és a szőr is igazodott hozzám.”

Türelemmel és kemény munkával valóra váltotta az álmát.

Felix elmondta, hogy a kézfejeit nem tudja mozgatni, de a vállai, a könyökei és a jobb csuklója tökéletesen funkcionálnak. Az életét teljes egészében a felépülésnek szenteli.

Megtanulta, hogy az ember eldöntheti, hogy szenved-e vagy tesz is valamit. Akárhogy dönt, vállalnia kell a felelősséget a következményekért. Azt vallja, hogy türelemmel bárhova el lehet jutni.

Erőt és támogatást kapott az édesanyjától.

2013 óta keresték a kar- és válldonort. Az anyukája kísérte ezen a hosszú úton, erős nőként állt az erős fia mellett.

A fejlődés folyamatos erőfeszítés és küzdelem eredménye.

Története megható, hiszen szép példája annak, hogy hogyan lehet sikeresen túljutni a legnagyobb problémákon is. “Sose add fel az álmaidat. Ha azt mondják, hogy nem válhat valóra, az csak annyit jelent, hogy eddig még senki nem valósította meg” – mondja Felix, aki ma már workshopokat is tart a hatékony kommunikációról és az egészséges érzelmi állapotról.

Miután 23 éven át nem tudott senkit megölelni, most végre a lányait és az unokáit is a karjaiba zárhatja.

Két erős lánya van, akik tőle tanulták meg, hogyan kell élni az életet. Már meg tudja ölelni őket: “Végre megölelhetem a lányaimat és az unokáimat is, akikkel ők ajándékoztak meg engem.” Apa és lányai között a kötelék még szorosabbá vált az elmúlt évek során.

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét