Egy tanulmány szerint a gyermektelen emberek éppen olyan boldogok, mint a szülők. Napjainkban egyre több pár hozza meg azt a döntést, hogy nem vállal gyereket. Egyesek inkább a karrierjükre koncentrálnak, másokban nincs meg a szülői ösztön, vagy csak nem foglalkoztatják őket a gyerekek. Bármi is legyen az ok, ezek az emberek azt bizonyítják, hogy az életnek nem a gyereknemzés a legfőbb célja, és hogy mindenkinek a saját sorsát kell követnie addig, amíg abban kiteljesedettnek és elégedettnek érzi magát.
Olyan sztárok következnek, akik tudatosan döntöttek a gyermektelenség mellett.
1. Keanu Reeves
A színész 36 évesen majdnem apa lett, de az akkori barátnője a várandósság 8. hónapjában halva született babát hozott a világra. Reeves soha nem lett apa, és úgy tűnik, már nem is akar ezen változtatni. 5 évvel ezelőtt így beszélt erről: “Már túl késő. Ez elmúlt. 52 éves vagyok. Már nem lesz gyerekem.”
2. Helen Mirren
2007-ben az akkor 61 éves színésznő nagyon nyíltan beszélt az anyává válásról: “Egyszerűen nem érdekel. Egyáltalán nincsenek anyai ösztöneim. És nem hinném, hogy ez annyira különös dolog lenne. Boldog vagyok, hogy nincsenek gyerekeim, de szeretem a gyerekeket és van családom.”
3. Jared Leto
Néhány évvel ezelőtt a színész elmondta, hogy nem áll készen az apaságra, illetve, hogy ez olyan nagy felelősség, ami iránt jelenleg nem tudna teljes mértékben elköteleződni. “Szerintem fontos, hogy jelen legyél, ha gyerekeid vannak. Nekem viszont rengeteg dologgal kell foglalkoznom.”
4. Sarah Paulson
A színésznő egy 2018-as interjúban beszélt arról, hogy miért nem vállalt gyereket: “Nem akarom felaprózni magam.” Elmondta, fél attól, hogy ránézne a gyermekére és megbánást érezne. Sokak szerint a döntése önző, de a színésznő nem ért egyet ezzel.
5. Winona Ryder
Elmesélte, mit válaszolt az apukája, mikor ő azon töprengett, 42 évesen miért nincs még gyereke: “Vannak más utak is, hogy gyerekek legyenek az életedben.”
6. Ricky Gervais
A 61 éves komikus és író azt mondta, ő egyfolytában aggódna a gyerekei biztonságáért, ha lennének neki. Aztán megjelölt egy másik okot is, amiért nem akart gyereket: “A világ már így is túlnépesedett.”
7. Oprah Winfrey
A 68 éves televíziós műsorvezető 36 éve van együtt a párjával. Azt mondja, soha nem bánta meg, hogy nem vállalt gyereket. “Nem lettem volna jó anya. Nincs türelmem. Van türelmem a kiskutyákhoz, de ők gyorsan felnőnek.”
8. Ashley Judd
Az 54 éves színésznő és aktivista már 18 évesen eldöntötte, hogy nem lesz belőle anya. “Nincs szükség arra, hogy saját gyerekeket gyártsak, mikor annyi árva és elhagyott gyerek van, akinek szeretetre, törődésre, időre és figyelemre lenne szüksége.”
9. Dolly Parton
Bár saját gyermeke sosem volt, a countryénekesnőnek mindig szoros kapcsolata volt a gyerekekkel. “Nagy családban nőttem fel, 8 fiatalabb gyerekkel. Néha azt gondolom, a gyerek nem nekem való, de így mindenki más gyerekével egyformán foglalkozhatok.”
10. Leonardo DiCaprio
Mikor arról kérdezték, szerepel-e a tervei között az apaság, a színész így válaszolt: “Úgy érted, szeretnék-e gyermeket hozni egy ilyen világra?” Úgy tűnik azonban, a döntése még nincs kőbe vésve: “Ha úgy alakul, akkor lesz.”
“Egy tanulmány szerint a gyermektelen emberek éppen olyan boldogok, mint a szülők. ”
Ez nem igaz. Sokkal boldogabbak. Én legalábbis nem sok boldog szülőt láttam még!
Lehet, hogy rossz helyen keresgéltél…
Én inkább azt látom, hogy 40 felett sokaknak, akiknek nincsenek gyermekeik nem tudnak mint kezdeni magukkal, meg az életükkel.
Ezek az emberek akkor gyerekkel sem tudnának mit kezdeni az életükkel (pontosan ők lennének a kiégett szülők). Ha egy embernek csak azért kell gyerek, hogy letudja kötni magát, akkor kezdésből nem való neki gyerek…
Lassan 40 leszek, nincs gyerekem, de egy percig sem bánom, akkor és oda megyek, ahova akarok, azt teszek, amit akarok és amikor akarom. Nem kell mindent előre megtervezni a gyerekek miatt, nem kell bébiszittert keressek, ha esetleg elmennék valahova. Ha elmegyek nyaralni, akkor az tényleg nyaralás és pihenés, nem állandó aggódás, hogy a gyerek nehogy bemenjen a mély vízbe, nehogy leégjen, nehogy befaljon valamit…és még sorolhatnám.
Nincs bajom a gyerekekkel, nagyon jól kijövök velük, több éven keresztül önkénteskedtem nyári gyerektáborokban (sokan ezért lepődtek meg, amikor mondtam én nem szeretnék), egész egyszerűen csak nem érzem azt, hogy nekem való. Mindenki jön, hogy ó, hát eltelik 10 év, és magányos leszek gyerekek nélkül, de pontosan azért mondják ezt, mert ők már annyira ebben élnek, hogy nem látják azt, hogy máshogy is lehet élni az életet.
Néha még úgy sincs időm a dolgaimra, hogy nincsenek gyerekeim…szóval köszönöm szépen én tudok mit kezdeni magammal gyerek nélkül is 🙂
szívesen megismerkednék veled.. 😀 😀 facebook: Norberto Donovan jelölj be ha gondolod.. 😛 qurvára egyetértek veled.. 😀
Anya vagyok és jelentem boldog 😅 Köszönjük mi szülők, h egy gyermektelen megmondja, h boldogok vagyunk-e vagy sem. 😅😅😅
köszönyjük a véleményed . A kutyát nem érdekli a boldogságod. Éld meg a gyerekeiddel.
Ez mind helytelen válasz. Itt a kulcsszó a szeretet. Soha nem fogod megtapasztalni a szeretet mélységét, ha nincs gyereked.
Ez így konkrétan nettó butaság.
Nemcsak a gyereked szerethet és nemcsak Őt szeretheted! 😉
Az igaz, hogy sokféle szeretet van. De egyetértek, amikor a gyerekedet szereted, az mindnél mélyebb és erősebb. Aki nem tapasztalta, legalább ne mondja, hogy nem így van ;), mi, gyerekesek is voltunk gyerektelenek, tudjuk miért állítjuk ezt. De szerintem úgy jó, ha mindenki azt teszi, amit akar. 🙂
Pontosan. Hány olyannal találkoztam akik későn vállalt gyereket, és utána azt mondta, nem is tudta mit csinált eddig az életében, és visszanézve totál üres volt az egész, a gyerek hoz értelmet az életbe. Lehet másként is boldog lenni, lehet önző gyerekként leélni az egészet, de az életet a maga teljességében megélni csak gyerekkel.
Az válaljon gyereket akinek van pénze eltartani iskoláztatni és van ideje nevelni . Én örülök hogy annyi pénzem van hogy a párommal ketten megélünk. Egy gyerek sok pénzbe kerül. Nem leszek olyan szülő aki nem tud enni adni vagy ruhát venni a gyerekének. És nem fogok csak azért csinálni egyet mert öreg koromba legyen aki gondoskodik rólam, vagy mert minden ismerősömnek már van. Jól megvagyunk igy is a párommal.
Én boldog voltam a gyereken előtt is és most, hogy van is boldog vagyok. Azért mert van gyerekem még nem gondolom, hogy mindenkinek kellene, mindenki maga tudja, hogyan kerek az élete. Sosem értettem, amikor az emberek egymást győzködik a saját véleményükről, mindenki más, ezt kéne végre tiszteletben tartani.
Én gyerekként nagyon sok szeretetet kaptam. Szülőit és nagyszülőit egyaránt. A gyermek lélek, önálló szellem, világ. Joga van ,hogy biztonságban és szeretve érezze magát. Ehhez pénz is kell, méghozzá sok. Ha nem tudom tanittatni a gyermekem, jövője sem lesz, és nem tudja a saját sorsát sem irányitani, mert mindig kiszolgáltatott és irányitható lesz. A gyermekvállaláshoz család is kell. Szülő, nagyszülő, esetleg nagyobb család, ahol szeretik, óvják, vigyázzák a gyermeket. És végül, de nem utolsó sorban itt a harmadik tényező. Az egészség. A szülők DNS-e, valamint egészsége, hogy fel tudja nevelni a gyermeket, fontos. Ez mind felelősség. A gyerekvállalás felelősség. és ha látom, nem tudok olyan lehetőséget biztositani egy új életnek, amivel boldoggá tehetem, nem tudok, ez nem önzés, ez felelősség. A gyermekvállalás kérdésében nagy a társadalmi nyomás is. Tudok mit kezdeni magammal gyermektelenül is. Max. nem fog eltartani senki. De ha van valakinek gyereke, nem biztos, ogy öregkorára el fogja tartani. És nem is azért kellene szülni, hogy legyen aki a pelenkát cserélgeti majd a második gyerekkorában.
Nagyon jó, hogy a mai világban nem kényszer a gyermekvállalás. Csak az váljon szülővé, aki valóban, a szíve mélyéből vágyik rá. Ha egyetlen olyan érve is van, ami ellene szól, ne legyen gyereke. Emellett viszont el kell ismernem, hogy a gyerekeim nélkül nem érzeném teljesnek az életemet, de ez nem azt jelenti, hogy másnak nem lehet az, illetve gyerekkel együtt sem biztos, hogy az lesz.
Mi célja lehet egy embernek, egy nőnek gyerek nélkül? Rengetegen a pénzt hozzák fel, hogy sokba van a gyerek. Nem, a gyerek nincs sokba, a felnőttek maguknak teremtik meg a poklot még életükben, míg mások az édenkertet. Nincs szüksége a gyereknek a drága holmikra és az iskolákra se, a gyerek a szüleitől tud a legtöbbet tanulni és a természettől. Az a nő aki élete végén, úgy áll Isten elé, hogy nem szült, annak Isten kb annyit mond, hogy megteremtetted a poklodat, most menj vissza és csináld rendesen, majd egy gyermek testében találja magát. 🙂
Mindenkinek üzenem,aki jött az ostobábbnál ostobább dumákkal…a gyerek NEM ÉLETCÉL!!!!Óriási problémák vannak annak a fejével,aki így látja,meg a gyerekben méri egy másik ember értékét! Az ilyenek mind pótlékként tekintenek a gyerekükre,mint egyfajta pótcselekvés a gyereknevelés.Mert ugyebár a saját,valódi életcélokért kicsit több erőfeszítés is kellene! Van pl hivatás is a világon de legalább olyan dolog,ami érdekel,amíg eléred,folyamatos tanulás,amiben ugyanúgy lelheted az örömödet.Én akkor vállaltam gyereket,amikor már teljesnek éreztem az életemet,mert nem azért szültem,hogy unaloműző vagy pótlék legyen.És igen is kell pénz,rengeteg.Nem árt,ha van saját otthonod,meg az sem,hogyha a gyereked értelmes és a 200km-el arrébb lévő városban talál olyan egyetemet,ahol tanulni szeretne,ne b…már el az életét,hogy bocs,de nincs rá pénz és belekényszeríteni egy olyan élethelyzetbe,ami nem önazonos számára.
“Bármi is legyen az ok, ezek az emberek azt bizonyítják, hogy az életnek nem a gyereknemzés a legfőbb célja,…”
Nem tudom.. Amikor egy faj túl okos lesz és elfelejti a természet törvényeit, akkor az elvész. Minden cselekedet hiábavaló, ha a fajfenntartást, mint természeti követelményt elhagyjuk némi okoskodás miatt. Akinek nincs gyereke, az végleg eltakarodik, homályba vész és ráadásul a hülyeség terjesztésével elősegíti, hogy egyébként azok is feledésbe merüljenek, akikre most épp gondolsz (Einstein, Newton, Picasso és a többiek), hiszen minél többen választják ezt a marhaságot, annál kevesebben tudnak majd rájuk emlékezni stb.
Nem kell, hogy lelkiismeret-furdalás gyötörje az embereket, ha nincs gyereke és sok érv (anyagi is akár) szólhat ellene, de terjeszteni vagy büszkének lenni rá feleslegesnek tűnik. Aki nem hagy maga után nyomot, annak élete bármilyen teljes is legyen a maga szemében, hiábavaló.
A természetnek van egy olyan csodás dinamikája, hogy a gyenge veszik el, így tulajdonképpen senkit nem zavar, ha a hiábavalóság oltárán feláldozzák magukat. Csak nem kell benyelni, hogy ennek van értelme, vagy hogy “az életnek nem célja a gyereknemzés”.. dehogynem. Evolúció emberek.
Mi lesz velünk a halál után? Vannak ötletek, de semmi sem biztos. Az is lehet, hogy ott a nagy feketeség/üresség és mindennek vége. Akkor hol élünk tovább? Hová kerül a hagyatékunk? Mindenkiben egy kicsit tovább élünk aki ismert minket, az anyagi javakat pedig elsősorban az egyenesági leszármazottak kapják. És kik ismertek minket legjobban? Valószínűleg a gyerekeink.
Én soká vállaltam gyereket,nem társadalmi nyomasbol nem kényszerből,és társai,hanem amikor úgy éreztem hogy megfelelő társam lett,és megérett a döntés.
Nem tudtam mi hiányzik amíg meg nem született.
A férjemnek azt mondtam ,hogy ő a szìvem folytatása ,így tudom megfogalmazni….
Ha igazán szereted akkor nagyon szereted.
Persze van életünk nem haltunk meg köszönjük szépen,most élünk csak igazán.
Én ismerem mindkét oldalt tehát véleményt alkothatok,de aki csak az egyik oldalt ismeri az miért nyilatkozik a gyermekesek nevében?
Érdekes dolgok ezek mindenkinek más a jó,nem lehetne csak békésen elfogadni ezeket ?
Eddig a legtöbbet Mondó hsz!!! 🙂
Az intelligenciának van egy csúnya, sötét oldala: ha túl nagyra nő, nincs többé szükség gyermekekre. Az egoizmus is az intelligenciából fakad, az önzőség, ami már az ókori római civilizáció vesztét is okozta.
Én azt mondom, itt az ideje, hogy egy primitívebb fáj vegye át a stafétabotot, hívjuk őket romáknak vagy indiaiaknak, afgánoknak, négereknek, muszlimoknak, de azok válnak majd a világ urává, akinek sötét a bőre. És mi lesz a fehér fajjal? Eltűnik, az utolsók pedig beolvadnak a színes fajba, barna bőrű házastársat választva.
A természet nem ismer indokokat, akinek nincs gyereke, az nyom nélkül eltűnik a történelem süllyesztőjében. Nem kell magyarázkodni, ki, miért, mi miatt nem vállal gyermekeket, ez mind NEM fog számítani 100 vagy 200 év múlva, csak az, hogy akkor kik élnek majd. Ha a muszlimok, akkor az ő szabályaik írják majd a törvényeket, az ő civilizációjuk fog virágzani és az ő vallásuk lesz az államvallás.
Gondoljunk csak arra, ma vajon mit számít az, hogy az ókori Rómában csak a barbárok voltak szaporodóképesek? A gyermektelen rómaiak mind eltűntek, az összes tudományukkal együtt, a túl nagyra nőtt intelligencia tehát az ember végzete, ez is egy evolúciós zsákutca. Az okos egyedek egyszerűen nem szaporodnak, mert túl sokat agyalnak a lét kérdésein – ahelyett, hogy megélnék, mi az élet: enni, inni, nőni, szaporodni. A primitívebb emberfaj nem agyal ilyen dolgokon, a ember meghágja az asszonyt és már jön is a gyerek. A túl sok agyalás, gondolkodás tehát éppúgy káros a fajra nézve, mintha megrekedtünk volna a fejlődésben: átestünk a ló túloldalára. Az intelligencia a segítségünkre van egy bizonyos határig, az életben maradást segíti, de ha túl nagyra nő, az a pusztulást okozza: a túl okos egyedek már problémát jelentenek a fajfenntartásban és veszélyesek is: sorozatgyilkosok, diktátorok, véreskezű uralkodók kerültek ki közülük. A világ néhány dúsgazdag milliárdosa birtokol szinte mindent, a Föld teljes összvagyonát. Mi más ez, ha nem önzőség?
Tökéletes körülmények sosem voltak a gyermekvállaláshoz, egy csecsemő érkezése mindig számos rizikó faktort jelent, ezért aki ezen sokat agyal, nem fog szaporodni.
Egy biztos, az idő mindent eldönt: néhàny évtized is már gyökeres változást hoz és az új generációk elfelejtik a régieket: mi sem nagyon emlékszünk már arra, hogyan éltek 200 éve az emberek. De miért is érdekelne? Ugyanígy fognak gondolkodni 200 év múlva: az akkori emberek írják majd a történelmet és ha négerek lesznek, a fehér fajra emlékezni sem fognak: nem az ő történelmük része, mert ők Afrikából származnak. Az afrikai kultúrát viszik tovább és az afrikai szokásokat, a fehér ember kultúrája pedig eltűnik, szinte nyom nélkül.
Én szülő vagyok és boldog vagyok attól is, hogy szülő vagyok. Oda megyek, ahová akarok, azt csinálok, amit akarok, max van egy plusz társaságom, aki egyébként igen szórakoztató tud lenni. 😄 Sajnos csak 1 gyerekem van. 🙂 És nekem ez így jó. Nem szoktam aggódni miatta, mert épp annyira szükséges ,hogy figyeljek rá, mint más emberre, aki a környezetembe kerül. Épp úgy felelős vagyok azért, ha a kapcsolatomért bárkivel, mint a gyerekemért. A gyereknek meg megmutatom az életet és megbeszéljük,hogy ne egyen meg a tengeri sünt, mert nem finom és szúrós is. Eddig sikerült életben tartanom. 😁
Szerintem meg, aki úgy érzi jól magát,hogy nem akar gyereket az ne vállaljon. Én mondjuk sok olyan emberrel találkoztam, akik végül ezen döntésüket bánták, és attól még nem biztos,hogy más fogja.
Különbözőek vagyunk. És ez így teljesen rendben van. Szerintem a lényeg az, hogy az egyén saját magának hozzá meg azt a döntést, amivel később is együtt fog tudni élni. Illetve van, amikor egyszerűen úgy alakul az élet ahogy és akkor jó, ha tudunk azzal együtt élni, ahogy alakult.
Nekem majdnem nem lett, bár mindig szerettem volna. És amennyiben nem lett volna, akkor is megtaláltam volna magam szerintem. Abban az életben is. Ez mellett a legjobb dolog, hogy van gyerekem. Kifejezetten élvezem, ahogy nő és komolyodik és önálló lesz. És hiába van gyermekem, az élet rendje,hogy egyszercsak majd kirepül és én egyedül leszek, vagy legalábbis nem vele. Talán nem felejt el és néha vissza néz majd rám. 😄 Akkor is, eljön az idő amikor majd másokkal fogja megélni azt a belsőséges viszonyt, ami most nekem jut. Kissé irigykedem is. 😄
Szerintem a gyermek és a gyermeknevelés olyan élményeket ad, amit sehogy máshogy nem tudsz elérni. És igen, vannak akik ezt nem látják, tudják, értik.
Arról nem is beszélve, hogy van egy csomó minden, amit akkor tud megfejlődni egy nő, miután gyereket vállal. Érzelmileg és mentálisan is érlel, tisztít, földel.
Szerintem ezért szokták azt mondani, hogy minden nőnek szülnie kellene.
De aki nem akar azt is teljesen megértem, elfogadható és reális út.
Ő ebbe az irányba nem tud/ akar fejlődni, amit a gyermekvállalás hoz, de van még sok egyéb más út is.