Egy tanulmány szerint a szülői pszichés bántalmazás felnőttkorban mentális problémákat okozhat. Ha otthon, ahol a gyereknek biztonságban kellene éreznie magát, toxikus a légkör, annak hosszú távon igen káros hatásai lehetnek. Hogy ezt elkerüld, ahhoz az első lépés, hogy megtudd, nálatok így van-e.
Minden szülő szeretne egyre jobbá válni. Segítünk, hogy ne legyen belőled mérgező szülő.
1. Összehasonlítod a gyerekeidet.
Szülőként lehetetlen nem észrevenni a viselkedésbeli és személyiségbeli különbségeket a gyerekeid között. A szakértők szerint azonban ezzel a legjobb nem foglalkozni. Azok a gyerekek, akiket állandóan a testvérükkel hasonlítanak össze, erre fogják alapozni az egész önértékelésüket, és ez alááshatja azt, valamint csökkenti a motivációt, és fokozza bennük a szorongást. Ez pedig hatással lesz arra, hogy a gyerek a jövőben hogyan tud megbirkózni az élet kihívásaival.
2. A gyerekre ömleszted a problémáidat.
Mindannyiunknak vannak problémái, és ezeket kezelni különösen nehéz, ha még gyerekek is vannak. Jó, ha beszélünk nekik ezekről és egészséges módon kifejezzük az érzelmeinket, de azt el kell kerülni, hogy a gyereket terheljük a gondjainkkal. Ez egy különös dinamikát hozhat létre, mikor a gyerek veszi át a szülő vagy a barát szerepét. A gyerekeink nem szabad, hogy az érzelmi támaszaink legyenek, maradjanak csak gyerekek.
3. A gyereken vezeted le a feszültséget.
Sosem szabad a feszültségünket olyasvalakin levezetni, aki ezt nem érdemli meg, mert nem oka annak. Nem szabad azt éreztetni a gyerekeinkkel sem, hogy valami az ő hibájuk, amikor valójában nem az. Inkább azonosítsuk pontosan az érzelmeinket és a mögöttük rejtőző okokat, hagyjunk magunknak időt arra, hogy megnyugodjunk.
4. Nem törődsz a gyerek érzéseivel.
Sokszor próbáljuk sablonos mondatokkal megnyugtatni a gyereket. Ez jó módszernek tűnhet, de igazából nem az. Meg kell tanulnunk komolyan venni a gyerek érzéseit, nem pedig alábecsülni azokat. Beszéljünk velük a problémáikról és azok megoldásáról, akkor is, ha számunkra ezek semmiségnek tűnnek. Ne feledd, amit a gyerek érez, az valódi érzelem, amit nem lehet egy “Minden rendben lesz!” mondattal félresöpörni.
5. A büntetést választod a tanítás helyett.
Gyakran büntetni a legegyszerűbb, ezért sokszor ezt a módszert választjuk, hogy fegyelmezzük a gyereket. De sok esetben ez csak tovább fokozza a rossz viselkedést, nem pedig megállítja azt. Szülőként büntetés helyett inkább a tanításra kellene koncentrálni, hogy a gyerek megtanulja, miért volt rossz, amit tett. Pozitív megerősítést is alkalmazhatsz, ha jól viselkedik.
6. Állandóan kritizálod a gyereket.
Ha túl gyakran kritizáljuk a gyereket, többféle módon is ártunk neki. Egy tanulmány szerint azok a gyerekek, akiknek legalább az egyik szülője túl kritikus, kevésbé figyelnek mások érzéseire. Ez megakadályozza őket abban, hogy kiismerjék az embereket, ami pedig fontos képesség a társas kapcsolatok kiépítéséhez.
7. Negatív szavakkal jellemzed őt és a tetteit.
Minél gyakrabban használunk negatív jelzőket a gyerekre, annál kisebb lesz az önbecsülése. Ezek a szavak nagyon romboló hatásúak, befolyásolják a gyerek viselkedését és azt, ahogyan látja magát. Ha gyávának, rendetlennek, idegesítőnek vagy akaratosnak bélyegezzük, annak már nagyon kicsi kortól kezdve helyrehozhatatlan negatív hatásai lesznek.
8. Nem tartod tiszteletben a határokat, és a függetlensége útjában állsz.
Ha nem hagyjuk, hogy a gyerek önálló személyiség legyen, azzal nagyon toxikus légkört teremtünk. Ha megpróbálunk mindent tudni az életéről, akadályozzuk, hogy a saját útját járja, és folyamatosan megsértjük a személyes terét, azzal sokat árthatunk neki. Nem alakul ki az öntudata, az egyénisége és a problémamegoldó képessége sem.
Igen ,sokszor szegény lányomra ömlesztettem a problémámat, vele próbáltam megbeszélni,persze szegény még gyerek volt hozzá .Előfordult korlátoztam ,jó szándékból vezérelve. Tehát mérgező szülő voltam elismerem , a másik probléma az volt , mivel egyedül neveltem ,sokszor hallotta a másik szülőtől ne hallgass anyádra .Még egy probléma volt ,mivel aranyos kislány volt ,sokszor cukkolták a szomszédok ellenem,persze viccből ,hogy jót nevessenek rajta.pl. az apja küldte a gyerektartást ,azt mondta nem adom oda ,szomszédok erre , ne is ad oda ,Te kaptad és nevettek rajta.Sokszor előfordult hasonló. Csak hülyéskedtünk ,mert olyan aranyos ,volt a válasz ha kérdőre vontam őket .Folyton azt hallotta anyád ilyen olyan. Azt gondolom idővel rájön maga is .Még egy probléma eszembe jutott,míg együtt voltunk,sokan körül vették ,mindent meg kapott , mikor elváltunk minden megváltozott. Az apja nem tudott engem bántani és a gyereken vezette le a kis bosszúját ,Én meg megakartam óvni mert sajnáltam nagyon fájt neki ,hogy az apukája így viselkedik vele , én meg megakartam óvni minden rossztól.Tehát rossz szülök voltunk mind a ketten.Legnagyobb probléma anyagilag nem tudtuk támogatni az egyetem alatt.
Ezek szerint én sem lennék jó szülő? Akkor kevesen mondhatják el magukat annak!
Én 2 éves kora óta egyedül nevelem a kislányomat aki most 13 éves. Az apja mondjuk akkor sem nagyon foglalkozott vele mikor még velünk volt. Ehhez még hozzá jön hogy e miatt ugye a szüleimnél kellett laknunk és anyám egy lelki terrorista;egy lelkileg testileg bántalmazó pszihopata aki gyűlöli a saját lányát és az egyetlen unokáját! Folyton terrorizált minket, bele ugatott mindenbe, állandóan azt akarta rám eröltetni rossz anya vagyok! Közben ő az akinek kár volt engem megszülnie!!!!
Időközben a lányom apja 10 év után fel szerette volna venni a kapcsolatot a lányunkal, én természetesen nem tiltottam soha!
Na már most ez az egész beszélgetés a találkozásaik során arról szólt hogy ő tisztárra mossa magát miért is hagyta el lányunkat és miért nem törődött vele! Közben pedig engem ócsárolt! Engem!!!! Aki nevelte , ruházta, etette, mikor beteg volt én ápoltam én virrasztottam az ágya mellett!!!! Én adtam meg neki mindent amit tudtam egyes egyedül! És én úgy gondolom ha anyám terrorizáló jelenléte nem lett volna és at apja is normálisan állna a kislányhoz gyönyörű gyermekkora lehetett volna a lányomnak!
De ha Isten vagy a karma vagy sors , nevezzük bárminek… remélem nagyon…hogy utol éri előbb utóbb az ilyen gonosz és mérgező embereket mint az anyám és az exem!!!!