Ha a nagymamád is része volt az életednek, a gyerekkori emlékeid sorában valószínűleg a biztonság és a kényelem érzései kapcsolódnak hozzá. Azon csak kevesen gondolkodnak el, hogy van-e különbség az apai és az anyai nagyszülők között az unokával való kapcsolat szempontjából. A tudósok szerint azonban van valami különleges, amit csak az anyai nagymamától kaphatunk meg.
Most megtudhatod, milyen hatással van a gyerekre az anyai nagymama a kutatások szerint.

Mit kapunk a nagyszüleinktől?

A gének az alapegységei a DNS-ekből álló örökségünknek. A genetikusok szerint a nagyszülők átlagosan a DNS-ük 25%-át örökítik az unokákra. A génjeinket természetesen a férfi és női nagyszülőktől is örököljük, de a tudósok szerint az anyai nagymamák ezen a téren is nagyobb hatással vannak az utódokra.

Van valami különleges, amit az anyai nagymama ad nekünk

Az anyai nagymamák közelebbi kapcsolatban vannak az unokákkal, mivel ők adtak életet az anyának, aki aztán életet adott az unokának. Sok családban az anyai nagymamákra jóval nagyobb felelősség is hárul, és több időt is töltenek az unokákkal. Nem csak pszichológiai oka van annak, hogy az anyai nagymamáknak különösen fontos a szerepük az unoka életében, de egyes elméletek szerint az anyai és az apai nagyszülők génjei nem egyenlő mértékben kerülnek át az unokákba.

Tudományosan bizonyított, hogy erős genetikai kapocs van az anyai nagyszülők és az ő gyermekeik között

Az egyik elmélet szerint az X-kromoszómával magyarázható a különbség az anyai és apai nagymamák unokáikkal való kapcsolatában. Az anyai nagymamáknak 25%-os X-kromoszóma kapcsolatuk van mind a fiú, mind a lány unokákkal, míg az apai nagymamák csak egy X-kromoszómát adnak át a lány unokáiknak, viszont egyet sem a fiú unokáknak. Ennek következtében az apai nagymamáknak 50%-os X-kromoszóma kapcsolatuk van a lány unokákkal, de 0%-os a fiú unokákkal.

Egy másik elmélet szerint az “apai bizonytalanság” szintén tényező lehet az apai nagyszülők és az unokák kapcsolatában. Ezen elmélet szerint a férfi családtagok nem mindig biztosak abban, hogy a saját gyermeküket nevelik, hiszen nem ők szülték őket. Hosszútávon ez a rokoni kapcsolatok lazulásához vezethet apai ágon, beleértve a nagyszülőket is. Egy nő viszont mindig biztos lehet abban, hogy a gyermek az övé, így az anyai ágú kapcsolatok mindig a legerősebbek a családokban.

Más elméletek szerint az anyai nagymamának egyedülálló szerepe van

Egy teória szerint a 4 nagyszülőnk közül az anyai nagymamánkhoz kötődünk a legszorosabban. A magyarázat szerint a génjeink átugranak egy generációt, ezzel közvetlenül a nagyszüleinkhez kapcsolnak minket. Ezt bizonyíthatja az is, hogy sokaknál figyelhető meg nagyobb hasonlóság a nagyszülőkkel, mint a szülőkkel. Úgy vélik, a biológiai tényezőkön kívül az anyák az érzelmeiket is átörökítik lányaikra, akik aztán tovább adják ezeket a saját gyermekeiknek.

Ezek az elméletek mind azt világítják meg, hogy az anyai nagymamáknak milyen fontos szerepük van az unoka életében. Természetesen, mindannyian mások vagyunk, nagy különbség van a családok és a családon belüli kapcsolatok között, de minden körülménytől függetlenül értékeljük a szeretetet, a gondoskodást és a bölcsességet, amit a nagyapáinktól és nagyanyáinktól kaptunk!

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer és a NJD fordításában.

Érdekes volt? Kövess a Facebookon!

Köszönjük szépen!

8 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Ez a legnagyobb ostobaság a világon!!Az apai nagymamák ugyan annyira szeretik az unokáikat csak sajnos a menyük sokkal ritkábban viszi el hozzájuk,és ritkábban hagyja ott őket!!Csupán ez amiért a gyerekek jobban ragaszkodnak a másik nagymamához!!Ha mindez fordítva lenne,akkor az apai nagymamát szeretnék jobban!!Ennyi az egész,nem több!!!Ne uszítsák egymás ellen az embereket mert nincs igazuk!!!!

  2. Kedves Mária, kicsit gondolkodjunk már. Szerintem egy anya lánya kapcsolat sokkal intimebb, mint egy anyós meny kapcsolat és természetes, hogy az ember jobban megnyílik és jobban szereti a saját anyját, mint az anyósát(lehet az akarmilyen jó, a saját anyja helyébe nem léphet)… Nem hiszem, hogy csak a meny hibája lenne, hogy nem viszi az unokát, ez mindig két emberen áll vagy bukik, nagymama is nyugodtan elmehet megnézni, ha érdekli az unoka. Illetve a gyerekek okos kis lények, megérzik, ha valaki törődik velük, szereti őket, időt és energiát szán rájuk. Hiába mondanám neki, hogy ne szeresd a másik mamát, ha a mama folyamatos szerettel és törődéssel viszi körül. Ha valaki jelen akar lenni az unoka életében, akor legyen jelen…

    • Kedves Krisztina elméletben igaza van, de amit leírt az a papírforma, a gyakorlat azért ettől jelentősen eltér. Noha Mária kissé élesen fogalmazott, de ő áll közelebb a realitáshoz.
      Egyrészt ma már nem él több generáció egy fedél alatt, sőt gyakoribb, hogy igen messze kerülnek el a fiatalok. Az egymás meglátogatása gyakran nehézkes, különösen az időseknek okozhat problémát az utazás, ezért inkább a fiatalok mennek.
      Mivel az autó már szinte “alaptartozéka” a legtöbb családnak, az újdonsült anyukának nem okoz nehézséget beülni a picivel és meglátogatni a szülőket, különösen a szülés utáni időkben amikor ő van otthon a kicsivel, tehát bőven van erre ideje is. Ahogy írta, logikus, hogy a saját szüleihez megy gyakrabban, főleg hogy a gyerek gondozását is többnyire az édesanyjától tanulja meg.
      Másrészt sok nagyszülő óvakodik attól, hogy a fiatalok terhesnek érzik a gyakori látogatásokat, ezért nem is mernek akkor sem menni, ha esetleg van rá lehetőségük, különösen az apai nagyszülők, hiszen a fiuk -általában- nincs is otthon, és nyilván ők is a saját gyermekükkel vannak közelebbi kapcsolatban.
      Harmadrészt az anyuka nyilván hamarabb elfogadja a saját édesanyja tanácsát, mint az anyósáét ezért könnyen kialakul az anyós-meny feszültség, amikor a nagymama úgy érzi nem szívesen látják, illetve az anyuka érzi terhesnek a “beleszólást” a másik nagyszülő részéről, ha az esetleg nem egyezik a saját édesanyja tanácsaival
      Ezért nem lehet az apai nagyszülőkre fogni, hogy nem szánnának időt az unokára. Egyszerűen többnyire nincs rá lehetőségük.
      Ebből azután az alakul ki, hogy amíg az apai nagyszülőkhöz havonta max 2-3 alkalommal jut el a család (amikor ugye az apuka is ráér), addig az anyaiakhoz akár naponta is “átugrik” az anyuka, és ezzel -minden jószándéka ellenére- óhatatlanul is hozzájárul az erősebb kötődés kialakulásához.

  3. Mindenkinek igaza van a saját tapasztalatai alapján. Az én tapasztalatom az, hogy az apai nagyanyám nem nagyon tudta kimutatni az érzelmeit, s emiatt nem álltunk közel egymáshoz. Az anyai nagymamám velünk élt amíg 8 éves voltam, vele szorosabb volt a kapcsolatom. A gyermekeimnek egyik nagyszülővel sem volt túl nagy szerencséje. Az apai nagyanya nem törte magát, hogy része legyen az unokák életének, tehát a fiam nem is ismerte őt, a lányom meg ,,az a néni” jelzővel illette. Az anyai nagymama – az én anyám – velünk lakott/lakik, de ő sem igen vette ki a részét az érzelmi kötődés tekinteténben, tehát nem áll közel a gyerekeimhez. Ezért bátorkodom azt mondani, hogy mindenkinek igaza van a saját szemszögéből. De az mondani, hogy valami baromság, aminek még valamelyest tudományos alapja is van, kicsit arrogánsnak tartom.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here