Ha a nagymamád is része volt az életednek, a gyerekkori emlékeid sorában valószínűleg a biztonság és a kényelem érzései kapcsolódnak hozzá. Azon csak kevesen gondolkodnak el, hogy van-e különbség az apai és az anyai nagyszülők között az unokával való kapcsolat szempontjából. A tudósok szerint azonban van valami különleges, amit csak az anyai nagymamától kaphatunk meg.
Most megtudhatod, milyen hatással van a gyerekre az anyai nagymama a kutatások szerint.

Mit kapunk a nagyszüleinktől?

A gének az alapegységei a DNS-ekből álló örökségünknek. A genetikusok szerint a nagyszülők átlagosan a DNS-ük 25%-át örökítik az unokákra. A génjeinket természetesen a férfi és női nagyszülőktől is örököljük, de a tudósok szerint az anyai nagymamák ezen a téren is nagyobb hatással vannak az utódokra.

Van valami különleges, amit az anyai nagymama ad nekünk

Az anyai nagymamák közelebbi kapcsolatban vannak az unokákkal, mivel ők adtak életet az anyának, aki aztán életet adott az unokának. Sok családban az anyai nagymamákra jóval nagyobb felelősség is hárul, és több időt is töltenek az unokákkal. Nem csak pszichológiai oka van annak, hogy az anyai nagymamáknak különösen fontos a szerepük az unoka életében, de egyes elméletek szerint az anyai és az apai nagyszülők génjei nem egyenlő mértékben kerülnek át az unokákba.

Tudományosan bizonyított, hogy erős genetikai kapocs van az anyai nagyszülők és az ő gyermekeik között

Az egyik elmélet szerint az X-kromoszómával magyarázható a különbség az anyai és apai nagymamák unokáikkal való kapcsolatában. Az anyai nagymamáknak 25%-os X-kromoszóma kapcsolatuk van mind a fiú, mind a lány unokákkal, míg az apai nagymamák csak egy X-kromoszómát adnak át a lány unokáiknak, viszont egyet sem a fiú unokáknak. Ennek következtében az apai nagymamáknak 50%-os X-kromoszóma kapcsolatuk van a lány unokákkal, de 0%-os a fiú unokákkal.

Egy másik elmélet szerint az “apai bizonytalanság” szintén tényező lehet az apai nagyszülők és az unokák kapcsolatában. Ezen elmélet szerint a férfi családtagok nem mindig biztosak abban, hogy a saját gyermeküket nevelik, hiszen nem ők szülték őket. Hosszútávon ez a rokoni kapcsolatok lazulásához vezethet apai ágon, beleértve a nagyszülőket is. Egy nő viszont mindig biztos lehet abban, hogy a gyermek az övé, így az anyai ágú kapcsolatok mindig a legerősebbek a családokban.

Más elméletek szerint az anyai nagymamának egyedülálló szerepe van

Egy teória szerint a 4 nagyszülőnk közül az anyai nagymamánkhoz kötődünk a legszorosabban. A magyarázat szerint a génjeink átugranak egy generációt, ezzel közvetlenül a nagyszüleinkhez kapcsolnak minket. Ezt bizonyíthatja az is, hogy sokaknál figyelhető meg nagyobb hasonlóság a nagyszülőkkel, mint a szülőkkel. Úgy vélik, a biológiai tényezőkön kívül az anyák az érzelmeiket is átörökítik lányaikra, akik aztán tovább adják ezeket a saját gyermekeiknek.

Ezek az elméletek mind azt világítják meg, hogy az anyai nagymamáknak milyen fontos szerepük van az unoka életében. Természetesen, mindannyian mások vagyunk, nagy különbség van a családok és a családon belüli kapcsolatok között, de minden körülménytől függetlenül értékeljük a szeretetet, a gondoskodást és a bölcsességet, amit a nagyapáinktól és nagyanyáinktól kaptunk!

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

32 hozzászólás

  1. Ez a legnagyobb ostobaság a világon!!Az apai nagymamák ugyan annyira szeretik az unokáikat csak sajnos a menyük sokkal ritkábban viszi el hozzájuk,és ritkábban hagyja ott őket!!Csupán ez amiért a gyerekek jobban ragaszkodnak a másik nagymamához!!Ha mindez fordítva lenne,akkor az apai nagymamát szeretnék jobban!!Ennyi az egész,nem több!!!Ne uszítsák egymás ellen az embereket mert nincs igazuk!!!!

    • Nálunk jóval szorosabb a lányok kapcsolata az apai nagymamával. Így alakult, a nagymama egyéniségén is múlik. Fő, hogy legyen a gyerekeknek meg az a Nagymama emlék, amit én is megkaptam. Hogy melyiktől, az mindegy, amelyik szeretné nekik megadni.

    • Ennél nagyobb ostobaságot nem nagyon hallottam. Nekem egy nagyon zsémbes, igen nehéz természetű apai nagyanyám volt. Mindennél és mindenkinél jobban kötődtem hozzá. 30 éve hiányzik.

  2. Kedves Mária, kicsit gondolkodjunk már. Szerintem egy anya lánya kapcsolat sokkal intimebb, mint egy anyós meny kapcsolat és természetes, hogy az ember jobban megnyílik és jobban szereti a saját anyját, mint az anyósát(lehet az akarmilyen jó, a saját anyja helyébe nem léphet)… Nem hiszem, hogy csak a meny hibája lenne, hogy nem viszi az unokát, ez mindig két emberen áll vagy bukik, nagymama is nyugodtan elmehet megnézni, ha érdekli az unoka. Illetve a gyerekek okos kis lények, megérzik, ha valaki törődik velük, szereti őket, időt és energiát szán rájuk. Hiába mondanám neki, hogy ne szeresd a másik mamát, ha a mama folyamatos szerettel és törődéssel viszi körül. Ha valaki jelen akar lenni az unoka életében, akor legyen jelen…

    • Kedves Krisztina elméletben igaza van, de amit leírt az a papírforma, a gyakorlat azért ettől jelentősen eltér. Noha Mária kissé élesen fogalmazott, de ő áll közelebb a realitáshoz.
      Egyrészt ma már nem él több generáció egy fedél alatt, sőt gyakoribb, hogy igen messze kerülnek el a fiatalok. Az egymás meglátogatása gyakran nehézkes, különösen az időseknek okozhat problémát az utazás, ezért inkább a fiatalok mennek.
      Mivel az autó már szinte “alaptartozéka” a legtöbb családnak, az újdonsült anyukának nem okoz nehézséget beülni a picivel és meglátogatni a szülőket, különösen a szülés utáni időkben amikor ő van otthon a kicsivel, tehát bőven van erre ideje is. Ahogy írta, logikus, hogy a saját szüleihez megy gyakrabban, főleg hogy a gyerek gondozását is többnyire az édesanyjától tanulja meg.
      Másrészt sok nagyszülő óvakodik attól, hogy a fiatalok terhesnek érzik a gyakori látogatásokat, ezért nem is mernek akkor sem menni, ha esetleg van rá lehetőségük, különösen az apai nagyszülők, hiszen a fiuk -általában- nincs is otthon, és nyilván ők is a saját gyermekükkel vannak közelebbi kapcsolatban.
      Harmadrészt az anyuka nyilván hamarabb elfogadja a saját édesanyja tanácsát, mint az anyósáét ezért könnyen kialakul az anyós-meny feszültség, amikor a nagymama úgy érzi nem szívesen látják, illetve az anyuka érzi terhesnek a “beleszólást” a másik nagyszülő részéről, ha az esetleg nem egyezik a saját édesanyja tanácsaival
      Ezért nem lehet az apai nagyszülőkre fogni, hogy nem szánnának időt az unokára. Egyszerűen többnyire nincs rá lehetőségük.
      Ebből azután az alakul ki, hogy amíg az apai nagyszülőkhöz havonta max 2-3 alkalommal jut el a család (amikor ugye az apuka is ráér), addig az anyaiakhoz akár naponta is “átugrik” az anyuka, és ezzel -minden jószándéka ellenére- óhatatlanul is hozzájárul az erősebb kötődés kialakulásához.

        • Ezzel én is teljesen egyet értek. Egy meny nagyon megtudja nehezíteni a kapcsolatot és a nagymama pontosan érzi ha nem szívesen látják. A sok kifogás hogy épp miért nem engedi oda a gyereket nem igazán használ, bármennyire is igyekezne az a szegény apai nagymama.

    • Szerintem is múlik a mamán is. Mi nem vagyunk együtt apukával. Sokat próbálkoztam mindig volt fontosabb dolog mint az unokák. Anyukám ha nem tud jönni minden nap hív. Viszi a lányokat. Érzik a gyerekek ki mennyit foglalkozik velük ki szereti őket igazán. Aztán persze könnyebb másra fogni.

  3. Mindenkinek igaza van a saját tapasztalatai alapján. Az én tapasztalatom az, hogy az apai nagyanyám nem nagyon tudta kimutatni az érzelmeit, s emiatt nem álltunk közel egymáshoz. Az anyai nagymamám velünk élt amíg 8 éves voltam, vele szorosabb volt a kapcsolatom. A gyermekeimnek egyik nagyszülővel sem volt túl nagy szerencséje. Az apai nagyanya nem törte magát, hogy része legyen az unokák életének, tehát a fiam nem is ismerte őt, a lányom meg ,,az a néni” jelzővel illette. Az anyai nagymama – az én anyám – velünk lakott/lakik, de ő sem igen vette ki a részét az érzelmi kötődés tekinteténben, tehát nem áll közel a gyerekeimhez. Ezért bátorkodom azt mondani, hogy mindenkinek igaza van a saját szemszögéből. De az mondani, hogy valami baromság, aminek még valamelyest tudományos alapja is van, kicsit arrogánsnak tartom.

  4. Kedves Nagy Alma, Kedves Cikkíró!
    Ezzel az írással egy nagy marhaság látott napvilágot! Minden nagyszülő egyaránt fontos! Egy nagymama, akkor nagymama, ha igazán úgy él és viselkedik, ahogy szükséges, és feleslegesen nem bántja az unokáját! Sem szavakkal, sem tettekkel! Ha gondoskodó és hagyja, hogy a kicsi önmaga legyen! Hagyja, hogy a személyisége egészségesen fejlődjön! A jó utat mutatja neki, először tanít és nem követel, nem szab mondvacsinált gátakat! Nem izolálja azoktól, akiket a gyermek szeret és kötődik hozzájuk! Nem traktálja hamis, hazug propagandákkal a gyermek gondolatait másokról, ezáltal deformálva a gyermek gondolkodását! Nem tiltja/tagadja meg a gyermektől mások gondoskodását! Soroljam még? Sajnos vannak ilyenek is! És vannak olyanok is, akiket e cikk máris infantilizál! De! Az én anyai nagymamámnak is és apai nagymamámnak is nagy szíve van/volt, és mindkét nagyapámnak! Gondoskodtak rólam, védtek, óvtak, tanítottak és soha nem bántottak! Nagy szeretettel vettek körül, és ne mondja, hogy különbséget kellene tennem köztük! Nekem voltak/van nagyszüleim, és büszke vagyok rájuk! Ők az én példaképeim!

    • Na, most van elegem a vitákból! Nekem fiaim vannak, akkor én milyen nagymama vagyok? Imádom mindegyik unokámat és viszont érzem a szeretetüket. Boldog vagyok, hogy nagymama lehetek és nem érzem hála Istennek a menyeimen sem, hogy nem szívesen adják, adták ide őket! A másik mamával együtt örülünk, olykor izgulunk unokáinkért, hisz mindegyikünknek ugyanolyan unoka, hisz gyermekeink szeretetéből születtek és megajándékoztak velük!Nincs különbség apai vagy anyai nagymama között! Ha mégis, akkor nincs szeretet a családban!

    • Peterrel es Irenkevel is egyetertek. anyai es apai nagymama is vagyok, nagy es kolcsonos szeretet van koztunk mindegyikkel.Az,hogy a gyerekek szeretik-e az embert rajtunk mulik.Az en egykori nagymamaim
      ugy tartottak, az oktatas. neveles az iskola es a szulok dolga, ok “csak” szeretnek es mindentszabad ha naluk vagyok /pl nem kell megenni a levest,ha akartam minden nap makosnudli makosbejgli ,palacsintastb,egyik nap a Dagalyba, masnap a Gellertfurdobe, allatkertbe /pedig nagyon fajtak a labai,/villamossal es gyalog.Az apai nagymamam ejszaka sutotte a bejglit, a kenyeret. mire felebredtunk ott volt akemenceben sutott tejfolos langos…csodalatos nyaraim voltak nekik koszonhetoen.Azon vagyok hogy en is mindent megtegyek az unokaimnak, hiszek abban, hogy egy gyereket a szeretettel nem lehet elkenyeztetni, csak magadjuk neki a biztonsag es a szabadsag erzeset….

  5. Kedves Mária ! Önnek van igaza, a mai fiatalok nehezen mozdulnak ki,így az unokát is ritkán viszik az Apai nagymamához. Amikor az anyai nagymama lakik közelebb a fiatalokhoz oda sűrübben eljutnak. Én apai nagymama vagyok és szeretnék sűrűbben menni az unokámhoz ,de a távolság nagy úr!

  6. Én apai nagymama vagyok, de a menyem jobban kötődik hozzám mint a fiam, és az unokáim is . Én vigyázok rájuk amikor kell,a nagyobb ha kérdezik kié, a ,,mamáé,,. Szerintem minden eset egyedi, valóban sokban a nagyitól függ. Én is jobban ragaszkodtam az apai nagyihoz ,pedig kevesebbetvoltam vele.

  7. Sokkal inkább attól függ a kapcsolat és a hatás, hogy melyik nagymamával van együtt többet. Amelyik távol él és évente egyszer találkoznak, az a nagymama nem játszik akkora szerepet, mint akivel együtt laknak.

  8. A cikk íróval teljesen egyetértek.
    Ez azonban szerinte sem, és szerintem sem azt jelenti, hogy nem létezik ettől eltérő példa. Vegyük csak az én, meg az ismeretségi körömben lévő példákat. Egy anyai nagyszülőnek minden gondolata, cselekedete az, hogy segítse akár a tanulásban, akár foglalkozással, hasznos szabadidős-programmal az unokája testi, szellemi fejlődését. Aggódik hogy eljusson a felsőoktatásig, hogy legyen belőle egy saját lábán megállni tudó felnőtt. Az apai nagyszülők szeretik, imádják az unokát, de nem hiszem, hogy erejükön felül feláldoznák magukat a fiúkért, unokájukért.
    Persze ismerek apai nagyszülőket is, akik szinte az anyuka helyett nevelik a fiúk volt, azaz régi élettársának a gyerekét. És ismerek olyat is aki ugyan anyai nagyi, de max. a ház melletti játszótérre megy le az unokájával.

  9. Ezzel nem értek egyet. Én úgymond apai nagyszülő vagyok és rengeteget vagyok az unokákkal ők az életem értelmei. Tudom, hogy szeretnek, mert ha nem így lenne nem jönnének hiszen már nem kis gyerekek. Az anyai nagymama ugyanitt nem foglalkozik az unokákkal , elmondása szerint idegesíti őket. Ebben a kérdésben (és még sok másban) nem szabad általánosítani, mert az ugyan olyan lesz mint a statisztika. jó nagy marhaság.

  10. Butaság., nem így van. A fiaim biztosan apjuk az unokáim ak és nagyon szeretjük egymást.ez a cik is áltudományon alapuló vizet kavargato agyszulemeny.
    Ha véletlenül közelebb laknak valamelyik nagyszülő hoz, persze, hogy szorosabb a kötődés, slussz.

  11. Úgy vélem nem attól függ hogy apai vagy anyai a nagymama hanem hogyan állunk hozzá a menyünkhöz, illetve vejünkhöz. Engedjék meg a nagyszülők hogy az anya úgy foglalkozzon a babával és a gyerekkel/gyerekekkel/ ahogyan elképzelték a szülők.
    Saját tapasztalat hogy nem engedtem a tájszavakat használni a beszéd tanításban, azt később úgy is elsajátítják és még élvezik is egy-egy tájegység szavait, beszédstílusát. A nagymama az én oldalamról a meggyőzés és megbeszélés híve volt míg a másik oldalon sokszor az utasítás.
    ma mindkét gyerek szeretettel emlékszik az elhunyt édesanyámra és ugyanakkor szeretik az apai nagymamát is kritikusan

  12. Megint olyanon vitatkoztok itt, amire nincs még csak valami sablon sem! Ahány ház, annyi szokás, Nincs jó anyai és apai nagyszülő, csak nagyszülő van, aki a körülmények hatására, vagy természetileg lehet jó vagy nem jó nagyszülői. Vannak sémák, hogy pl szegény anyám szenvedett attól, hogy a fia felesége inkább vitte a saját anyjához a gyerekét, mint hozzá, ő csak a vésztartalék volt… ugyanakkor én elváltam és ugyan úgy látogattam a gyerekemmel (természetesen elsősorban a sajátom) az anyai nagymamáját és még az apait is. Mind a kettőt imádta… na jó, egy kicsit jobban kötődtek a gyerekeim az én szüleimhez, mint az apai nagyszüleikhez…. Én nem szerettem az apai nagyanyám mert neki nem az apám gyerekei voltak a fontosak, hanem a nagynénémé… még bezzeg gyerekek is lettek belőlük, miért is szerettem volna az apai nagyanyám??? Szóval a vita szerintem meddő és értelmetlen. Minden egyes eset egyedi, lehet hogy van némi köze a genetikához, de leginkább az élet maga dönti el, hogy kinek mi jut!

  13. A cikknek pusztán a örökléstani megállapításai vitathatatlanok, az összes többinek nincs megalapozott, még valószínűségi számításokkal sem alátámasztott igazolhatósága, azaz adott esetben lehet igaz is meg hamis is. Ami a géneket illeti, az újabb kutatások arra a megállapításra jutottak, hogy azok is sokkal kisebb mértékben határozzák meg magát az embert, mint azt korábban gondolták. Pl. adott betegség sem biztos, hogy genetikailag örökölt hajlam, hanem jobban függ attól a környezettől, amelyben az egyén nevelkedett.

  14. Egyáltalán nem értek vele egyet. Engem az apai nagymamám nevelt fel, pedig élt az anyai is. / Anyukám meghalt/ A gyerekeim pedig sokkal többet őrököltek az én apai nagymamától. Felesleges ilyen hülyeségekkel ámítani az embereket.

  15. Apai nagymama vagyok, de ami a kötődést illeti, azt hiszem, irigylésre méltó helyzettel….Igaz, hogy dédnagymama sajnos semmiképpen nem leszek, de…A már nyugdíjas koromban érkező unokáimmal – 4 gyermek egy családban- több mint 10 éven át igazi, gyakorló nagymama lehettem… Tőlük “megfiatalodva” dalolva pelenkáztam, fürdettem, öltöztettem, etettem szinte fáradthatatlanul. Fülig érő szájjal, mosolyogva mentünk a napi sétákra is… A legidősebb unokám már lassan 15 éves, de a mai napig szeretnek nálunk lenni és kérik az életről szóló “mama-meséket”…Igen, lehet, hogy a fenti állítás többnyire igaz az anyai nagymamák előnyéről, de szerencsére van lehetőségünk megteremteni ennek az ellenkezőjét is..

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét